Az átviteli vezetéktornyok magas szerkezetek, amelyeket elektromos energia átvitelére használnak. Szerkezeti jellemzőik elsősorban különféle térbeli rácsos szerkezeteken alapulnak. Ezeknek a tornyoknak az elemei főként egy egyenlő oldalú szögacélból vagy kombinált szögacélból állnak. A jellemzően használt anyagok a Q235 (A3F) és a Q345 (16Mn).
Az elemek közötti csatlakozások durva csavarokkal készülnek, amelyek nyíróerők révén kötik össze az alkatrészeket. A teljes torony szögacélból, összekötő acéllemezekből és csavarokból épül fel. Egyes egyedi alkatrészeket, például a torony alját több acéllemezből összehegesztik, így kompozit egységet alkotnak. Ez a kialakítás lehetővé teszi a tűzihorganyzást a korrózióvédelem érdekében, ami nagyon kényelmessé teszi a szállítást és az összeszerelést.
A távvezeték-tornyok alakjuk és rendeltetésük alapján osztályozhatók. Általában öt formára osztják őket: csésze alakú, macskafej alakú, függőleges alakú, konzol alakú és hordó alakú. Funkciójuk alapján feszítőtornyok, egyenes vonalú tornyok, szögtornyok, fázisváltó tornyok (a vezetők helyzetének megváltoztatására), sorkapocs tornyok és keresztező tornyok kategóriába sorolhatók.
Egyenes vonalú tornyok: Ezeket a távvezetékek egyenes szakaszaiban használják.
Feszítőtornyok: Ezek a vezetékek feszültségének kezelésére vannak felszerelve.
Szögtornyok: Azokon a pontokon helyezkednek el, ahol a távvezeték irányt változtat.
Keresztező tornyok: Magasabb tornyok vannak felállítva bármely átkelő objektum mindkét oldalán, hogy biztosítsák a szabad utat.
Fázisváltó tornyok: Rendszeres időközönként vannak felszerelve, hogy kiegyensúlyozzák a három vezető impedanciáját.
Termináltornyok: Ezek a távvezetékek és az alállomások csatlakozási pontjain találhatók.
Típusok szerkezeti anyagok alapján
A távvezeték-tornyok elsősorban vasbeton oszlopokból és acéltornyokból készülnek. Szerkezeti stabilitásuk alapján önhordó tornyokba és sorfalas tornyokba is besorolhatók.
Kínában a meglévő távvezetékek közül a 110 kV feletti feszültségszinteknél elterjedt acéltornyok használata, míg a 66 kV alatti feszültségszinteknél jellemzően vasbeton oszlopokat használnak. Guy huzalokat alkalmaznak az oldalirányú terhelések és a vezetők feszültségének kiegyenlítésére, csökkentve a hajlítónyomatékot a torony alján. A huzalok ilyen használata csökkentheti az anyagfelhasználást és a távvezeték teljes költségét is. Sík terepen különösen gyakoriak az íves tornyok.
A torony típusának és alakjának kiválasztásánál olyan számításokon kell alapulnia, amelyek megfelelnek az elektromos követelményeknek, figyelembe véve a feszültségszintet, az áramkörök számát, a terepviszonyokat és a geológiai viszonyokat. Lényeges, hogy az adott projektnek megfelelő toronyformát válasszunk, végső soron pedig egy összehasonlító elemzéssel olyan kivitelt válasszunk, amely műszakilag fejlett és gazdaságilag is ésszerű.
A távvezetékek beépítési módjuk alapján légvezetékekre, erősáramú kábeles távvezetékekre és gázszigetelésű fémzáras távvezetékekre oszthatók.
Felső távvezetékek: Ezek jellemzően szigeteletlen csupasz vezetékeket használnak, amelyeket a földön lévő tornyok támasztanak alá, a vezetőket pedig szigetelőkkel függesztik fel a tornyokra.
Tápkábeles átviteli vonalak: Ezeket általában a föld alá temették el, vagy kábelárokba vagy alagutakba fektetik le, amelyek kábelekből, tartozékokkal, segédberendezésekkel és a kábelekre telepített létesítményekkel együtt állnak.
Gázszigetelt fémmel zárt átviteli vezetékek (GIL): Ez a módszer fém vezető rudakat használ az átvitelhez, teljesen egy földelt fémhéjba zárva. Nyomás alatt álló gázt (általában SF6 gázt) alkalmaz a szigeteléshez, ami biztosítja a stabilitást és a biztonságot az áramátvitel során.
A kábelek és a GIL magas költségei miatt a legtöbb távvezeték jelenleg felsővezetéket használ.
Az átviteli vonalak feszültségszintek szerint is besorolhatók nagyfeszültségű, extra nagyfeszültségű és ultra-nagyfeszültségű vezetékekre. Kínában a távvezetékek feszültségszintjei a következők: 35kV, 66kV, 110kV, 220kV, 330kV, 500kV, 750kV, 1000kV, ±500kV, ±660kV, ±800kV és ±11.
A továbbított áram típusa alapján a vonalak AC és DC vonalakra oszthatók:
AC vonalak:
Nagyfeszültségű (HV) vezetékek: 35-220 kV
Extra nagyfeszültségű (EHV) vezetékek: 330-750 kV
Ultra nagyfeszültségű (UHV) vezetékek: 750 kV felett
DC vonalak:
Nagyfeszültségű (HV) vezetékek: ±400kV, ±500kV
Ultramagas feszültségű (UHV) vezetékek: ±800 kV és magasabb
Általában minél nagyobb az elektromos energia átviteli kapacitása, annál magasabb a használt vezeték feszültségszintje. Az ultra-nagyfeszültségű átvitel kihasználásával hatékonyan csökkenthető a vezetékveszteség, csökkenthető az egységnyi átviteli kapacitás költsége, minimalizálható a földhasználat, és elősegíthető a környezeti fenntarthatóság, ezáltal teljes mértékben kihasználható az átviteli folyosók, és jelentős gazdasági és társadalmi előnyökkel járhat.
Az áramkörök száma alapján a vonalak egykörös, kétkörös vagy többkörös vonalakra oszthatók.
A fázisvezetők közötti távolság alapján a vezetékek hagyományos vonalak vagy kompakt vonalak kategóriába sorolhatók.
Feladás időpontja: 2024.10.31
