Függetlenül a nagy- és kisfeszültségű vezetékektől, valamint az automatikus blokkoló felsővezetékektől, főként a következő szerkezeti kategóriákba sorolhatók: lineáris pólus, feszítőoszlop, feszítőrúd, sorkapocs és így tovább.

A pólusszerkezet általános besorolása:
(A)egyenes vonalú pólus- köztes pólusnak is nevezik. Egyenes vonalba állítva, az azonos típusú huzal előtti és utáni pólus, és a huzal mentén az egyenlőek száma a feszültség mindkét oldalán egyenlő, csak a vonalszakadásokban, hogy ellenálljon a kiegyensúlyozatlan feszültségnek mindkét oldalon.
(B) feszítőrúd - zsinór fordulhat elő törött vonalhibák működése során, és a tornyot feszültségállóvá teszi, a hiba kiterjedésének megakadályozása érdekében meghatározott helyen, nagyobb mechanikai szilárdsággal kell felszerelni, amely képes ellenállni a A torony feszültsége miatt ezt a tornyot feszítőrúdnak nevezik. A feszítőrudat a zsinór irányába állítjuk be, így a zsinór szakadását meg tudjuk akadályozni, a hiba a teljes zsinórra átterjed, és csak a feszítőrúd közötti állapotra korlátozódik a feszültségkiegyensúlyozatlanság. A két feszítőrúd közötti távolságot feszítőszakasznak vagy feszítőmű távolságnak nevezik, a hosszú távvezetékek általában 1 kilométert biztosítanak egy feszítőszakaszhoz, de az üzemi körülményektől függően is megfelelő hosszabbítást vagy lerövidítést. Változott a vezetékek számában és a hely keresztmetszete, de a feszítőrúd használata is.
(C)sarokoszlophelyiség légvezeték irányának változása, a sarokoszlop lehet feszültségálló, lehet lineáris is, a feszítőhuzallal terhelt torony szerint.
(D)terminál pole - egy felsővezeték az elejére és a végére, mivel a kapocspólus csak a vezető egyik oldala, normál körülmények között is ki kell bírnia a feszültséget, így a kábel beszereléséhez.
Vezeték típusa: acélmagos alumínium sodrott huzal megfelelő mechanikai szilárdsággal, jó elektromos vezetőképességgel, könnyű súlyú, alacsony árral, korrózióállósággal rendelkezik, széles körben használják a nagyfeszültségű légvezetékekben.
A vezeték minimális keresztmetszete nem lehet kisebb, mint 50 mm² önzáró vezetékeknél és 50 mm² átmenő vezetékeknél.
Vonalosztás: a síksági lakóterületek 60-80m, a nem lakott területek 65-90m, de a helyszíni helyzetnek megfelelően is megválasztható.
Vezetőtranszponálás: a vezetőnek át kell vennie a teljes szakasz transzpozíciót, 3-4 km-enként, minden intervallumonként át kell állítani egy transzpozíciós ciklust, az átültetési ciklus után, az alállomás bevezetése előtt fenn kell tartani a két szomszédos eloszlás bevezetését. ugyanaz a fázisvonal. Szerep: a közeli kommunikációs nyitott vonalakkal és jelvezetékekkel való interferencia megelőzése; túlzott feszültség elkerülése érdekében.

Az elektromos légvezetékek osztályozása, legyen az nagyfeszültségű vezeték, kisfeszültségű vezeték vagy automata csonkavezeték, a következő típusokra osztható: egyenes oszlopok, vízszintes oszlopok, összekötő oszlopok és végoszlopok.
1. Általános villanyoszlop szerkezetek osztályozása
Egy fajta. Egyenes pólus: Más néven középső pólus, egyenes szakaszra szerelve, amikor a vezetékek típusa és száma azonos, a feszültség az oszlop mindkét oldalán egyenlő. Csak akkor viseli el a kiegyensúlyozatlan feszültséget mindkét oldalon, amikor a vezeték elszakad.
Egyenes szakaszra szerelik fel, ha a vezetékek azonos típusúak és számúak. b. Feszültségálló pólusok: Ha a vezetéket szétválasztják, a vezeték húzóerőknek lehet kitéve. A hibák továbbterjedésének megelőzése érdekében nagy mechanikai szilárdságú és feszültségtűrő rudakat kell beépíteni meghatározott helyekre, úgynevezett feszítőrudakra. A feszítőrudak a vonal mentén feszítővonalakkal vannak ellátva, hogy megakadályozzák a hibák továbbterjedését és korlátozzák a két feszítőrúd közötti feszültségkiegyensúlyozatlanságot. A két feszítőrúd távolságát feszítőszakasznak vagy feszítési fesztávnak nevezzük, amelyet általában 1 km-re állítanak be hosszabb vezetékeknél, de az üzemi körülményeknek megfelelően állítható. A feszítőrudakat ott is használják, ahol a vezetékek száma és keresztmetszete változó.
c. Szögrudak: A légvezetékek irányváltó pontjaként használják. A szögrudak feszíthetők vagy vízszintesek lehetnek. A feszítővezetékek felszerelése az oszlop feszültségétől függ.
d. Lezáró oszlopok: A légvezetékek elején és végpontjainál használatos. Normális esetben a kapocsoszlop egyik oldala feszültség alatt van, és feszítőhuzallal van ellátva.
Vezetőtípus: Az alumínium magos sodrott huzalt (ACSR) széles körben használják nagyfeszültségű légvezetékekben, megfelelő mechanikai szilárdsága, jó elektromos vezetőképessége, könnyű súlya, alacsony költsége és korrózióállósága miatt. A 10 kV-os felsővezetékeknél a vezetőket csupasz vezetőkre és szigetelt vezetékekre osztják. A szigetelt vezetékeket általában erdős területeken és nem megfelelő szabad magasságú helyeken használják.
Vezető keresztmetszet: Az önzáró vezetékekhez és átmenő vezetékekhez általában legalább 50 mm² keresztmetszetű acélmagos alumínium sodrott huzalokat használnak.
Vonaltávolság: Sík lakott területen a vonaltávolság 60-80m, nem lakott területen 65-90m, mely a helyszínen a tényleges helyzetnek megfelelően állítható.
Vezető megfordítása: A vezetőt 3-4 kilométerenként teljesen meg kell fordítani, és minden szakaszra meg kell állítani egy irányváltási ciklust. A kommutációs ciklus után a szomszédos alállomás betáplálásának fázisa megegyezzen az alállomás bevezetése előtti fázissal. Ezzel elkerülhető a közeli kommunikációs és jelzővezetékek zavarása, valamint a túlfeszültség.